Egy kormányzat, amelyik 15 évig teljhatalommal kormányoz, ebből 14 évig valódi ellenfél nélkül, fantasztikus lehetőségek birtokában van: ha hisz valamiben, ha vannak konstruktív szándékai, akkor egy ország aranykorát építheti fel, miközben saját maga számára is garantálja a szabadságot, mely szabadság lényege, hogy saját politikát folytathat, saját ideológia mentén, és folyton meg tudja teremteni önmaga megújulásának lehetőségét. Ha viszont ennek a kormánynak, pontosabban a mögötte álló vezető(k)nek, főpolitikája a korrupció és a hatalomvágy, akkor paradox módon szükségszerű, hogy a saját zsákutcáiban szenvedi el csúnya, és az egész országot megmérgező végnapjait.
Mi most itt, 2026. Magyarországán ezt az utolsó vergődést éljük, és ha semmi közünk nincs a politikához, akkor is szenvedjük a rendszer összeomlásának következményeit. Lehet, hogy a Fidesz nyer 2026-ban? Lehet, sőt szerintem valószínű, de ez a lényegen nem változtat: ez a rendszer elbukott, minden ígérete hazugságnak bizonyult, és már nincs egyetlen igazi és őszinte pillanata sem – ha nem számítjuk a miniszterelnök őszinte szomorúságát a válogatott bukása miatt.
Szóval, amit ez a cikk állít: hiába minden erőforrás és hatalom a kormány birtokában, a saját politikája révén már nem bír szabadsággal, minden téren zsákutcákban senyved és a zsákutcákból csak erőből lehet kitörni, ez az erőszakosság maradt egyedüli politikának, ezt látjuk minden szinten és ezzel mérgezik meg a mindennapjainkat. Mik ezek a zsákutcák, és hogyan került bele a hatalom ezekbe? Lássuk!
TLDR ALERT: mivel jó sok zsákutcát sikerült azonosítani, ezek kifejtése nagyon sok karaktert igényelt, így a könnyebb emészthetőség kedvéért minden egyes pont rövid összefoglalását olvashatod vastag betűkkel, a hard core zsákutca turistáknak pedig a dőlt betűs kifejtéseket is ajánlom.
- Orbán, mint kampányfőnök
Ha a miniszterelnök a saját kezébe veszi a kampányt, akkor egyrészt borítékolható az önkorrekció hiánya, másrészt az, hogy szükségszerűen szűk gondolatiság és eszköztár társul a politikai harchoz – ez az út létezik csak, és erről áprilisig már nem tér le a kormányzó hatalom. (tudom, hivatalosan egy másik Orbán a kampányfőnök, de na…)
Részemről nem túl eredeti ez a gondolat, hiszen Ruff Bálint egyik alaptétele az, hogy nem lehet az ember önmaga kampányfőnöke. De mivel napjaink valóságát és a választás kimenetelét döntő mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a miniszterelnök kézivezérléssel irányítja a kampányt, így nem maradhat ki a 15 pontból. Főleg, hogy a 15 pont nagy része éppen Orbán egyszemélyes döntéseiből fakad.
Ez miért zsákutca? Azért, mert Orbán már nem fogja önmagát leváltani, mint kvázi kampányfőnök. Soha nem fog eljutni oda, hogy belássa: már nem érti ezt az egészet, de ha értené sem lenne esélye önmagát olyan módon hideg fejjel elemezni, és az elemzés alapján döntéseket hozni, ami egy kiélezett választási harcban az ideális döntések felé vezetné.
Ha nekem kéne erről meggyőznöm Orbánt, akkor felhívnám a figyelmét arra, hogy Gianluca Vialli Chelsea-ben történt szerepvállalása óta (1998.) nem volt egy játékosedző sem a top5 európai ligában. A kettő együtt nem megy. Viallinak ment, de neki is csak egy évig, és ő egy félisten volt.
Még egy kis kiegészítés ehhez a ponthoz: bár a Fidesz tábor Orbánt multitálentumnak gondolja, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Fidesz kampányok akkor működtek igazán, amikor Orbán csak egy – bár kétségtelenül a legfontosabb és legerősebb – főszereplője annak, és nem az irányítója volt; és ami az ok-okozati rendszerben még jelentősebb tényező, hogy a gazdaság is akkor működött jól, amikor Varga Mihály viszonylagos autonómiával vezethette azt, és kevésbé voltak jelentősek az orbáni ötletviharok és a napi politikai érdekek által szült gazdasági döntések.
És ha már az előbb is volt egy kis foci: aki ért a focihoz egy kicsit, az Orbán focis podcastjéből leszűrhette, hogy nagyon el van tévedve alapvető kérdésekben. Sokkal inkább egy saját elveibe bábozódott, vágyvezérelt após 4 nagyfröccs után, mint egy friss agyú, potens vezető képe rajzolódott ki a műsorban – és ez egyfelől azt jelenti, hogy hiba Orbánt ilyen sokat hagyni szerepelni; másfelől igazolja, hogy nem jó stratégia az, amiben ő szakmai kérdések egyszemélyes eldöntője, egyszerűen azért, mert nem eléggé ért az adott szakmákhoz, és mert nincs viszonya a valósággal.
- Káderhiány
Ahol a lojalitás és a kritika nélküli megfelelés a fő kiválasztási szempont, ott a szellemi és képességbeli hanyatlás borítékolt. Mivel 15 év hanyatlását nem lehet 1 év alatt orvosolni, így a kormányoldalnak a meglévő ember-állománnyal kell végigmenni az úton. A legjobb példa az emberek “elfogyására” Novák Katalin megüresedett posztjának betöltése volt. Igen, vele.
A Fidesz fő HR vezérelve a lojalitás jutalmazása. Ez egy kétségtelenül hatékony dogma, az alábbi két helyzetben:
- ha a cél az adófizetők és az EU pénzeinek minél hatékonyabb leosztása úgy, hogy abból minél több visszaosztódjon a megfelelő helyekre; illetve, hogy ezen pénzekből közvetlenül és közvetve szavazatokat lehessen vásárolni
- ha a cél egy végtelenül cinikus és pragmatikus választási stratégia leoktatása és működtetése a Gulyás-infótól a közmunkások manipulálásáig
Egy valódi verseny nélküli helyzetben tökéletesek a droid/szavazógép politikusok: nem kérdeznek, nem okoskodnak, és a közös bűnökben való érintettségük révén nem is ugrálhatnak, ezért a Rogán által kitalált faék egyszerűségű mantrákat felolvasva simán nyerik a körzeteket Marcalitól Mezőkövesdig.
De mikor bukik meg ez a stratégia? Kb. akkor, amikor a monopolhelyzethez hozzászokott vállalat – ha jön egy valódi versenytárs. Ekkor kiütközik, hogy már fogalma sincs ezeknek a szereplőknek arról, hogyan kell érvelni, politikát csinálni, énmárkát építeni. És hát…valljuk be, hogy sok esetben nem a legtehetségesebb emberekről beszélünk. Valódi képességek és tudás nélküli katonáktól hiába várunk csodát. Így egy lehetőségük van: rohanni a kijelölt zsákutcába, teljes erővel. Hírt hamisítani, fenyegetni, hazudni, manipulálni, kampánypénzt égetni, brüsszelezni, nyuszimotort átadni.
A fenti jelenségek ugyanúgy megjelennek a helyi szintű oevk kampányokban, és a politika magasabb szintjein is: abban biztosak lehetünk, hogy 2026. áprilisáig nulla friss gondolat és kreatíűivitás, nulla minőségi politizálás várható a kormány oldaláról – sivár hónapok várnak ránk.
- Minden zseton Trumpra
Trump cáfolta, hogy pénzügyi mentőcsomagot ajánlott volna Orbánnak, pedig ő ezt kérte. Rubio cáfolta, hogy korlátlan mentességet kapunk a szankciók alól – két hír arról a tárgyalásról, ami a kormánypropaganda fő sikersztorija. Trump kiszámíthatatlan, az érdekei ráadásul nagyon nem azonosak azok érdekeivel, akiknek szintén eladta magát (meg minket) a magyar külpolitika. Ezért a Trump melletti feltétlen kiállás és minden zseton Trumpra pakolása súlyos kockázat.
Érdemes lenne az Orbán Viktor zsenilitását övező legendákat egy picit árnyalni. Meggyőződésem, hogy amit sokan zsenialitásnak tartanak, az javarészt nem más, mint a felvállalt gátlástalanság olyan szintje, ami rendkívüli eredményekhez vezet. Olyan megoldásokat alkalmaz Orbán, ami még Gyurcsány Ferencnek is büdös lett volna, egyszerűen azért, mert éppen Gyurcsány Ferenc tanította meg neki: ha elég gusztustalan vagy, bármit elérhetsz, és Orbán úgy döntött, soha többet nem fog azon múlni a hatalma, hogy képes-e gusztustalanabb lenni, mint az ellenfele (2006. tanulságai ezek)
Trump esetében sem gondolom, hogy OV orákulumként látta, hogy Trump győzelmére kell fogadnia. Sőt: Orbánék abban a hitben tettek Trumpra, hogy az veszíteni fog. És Trump választási veresége esetén még jobban lehetett volna játszani a liberális háttérhatalom által szorongatott kuruc hős szerepét, miközben élvezné a magyar jobboldal a Trump körök anyagi és szellemi támogatását. Trumppal most egy nagy baj van: hogy ő az elnök. Ez két szempontból probléma:
- Trumpra nem lehet semmit építeni. Talán senki nincs a világon, aki meg tudná jósolni, hogy mit fog csinálni, és tudná értelmezni, hogy éppen mit mondott 5 perce. Teljesen kiszámíthatatlan, így ha minden zsetont rátettünk, akkor egy elég kalandos rodeóra fizettük be magunkat és az országunkat.
- A későbbiekben külön tárgyalt orosz-barátsággal látszólag jól megfért a Trump iránti rajongás, de valójában Orbán abba a nem túl kényelmes helyzetbe került, hogy egyszerre 3 világhatalomnak kell eladnia magát úgy, hogy egyik sem értékeli túlzottan, ha rajta kívül bármelyik másnak is eladja magát.
Orbán washingtoni látogatásának mérlege most már tisztán látszik: kapott egy fél napos lehetőséget a Trump showban való szereplésre, így 3 napra meg tudta nyerni a magyar közbeszédet tematizáló versenyt; eközben Trump a pár jó szóért és kamerák előtti bohóckodásért eladott nekünk több milliárd dollárnyi amerikai portékát, amire nem is volt szükségünk. Trump egy önző üzletember, Orbán meg amellett, hogy rossz üzletet csinált, mehetett magyarázkodni Moszkvába, hogy most akkor mégis miért vesz amerikai atomot, fegyvert és gázt.
A Fidesz talán egyetlen sikerének tűnik az elmúlt 1-2 hónapban a külpolitikai turné, de valójában egy nagyon kellemetlen és bizonytalan helyzetbe sodródott a kormány, Így Orbánnak érdemes lenne elgondolkodnia, hogy vajon miért nincs még egy európai vezető, aki feltétlenül elköteleződött volna Trump irányába.
Hogy Orbán látogatása a lényegi kérdések (és nem a repülős majomkodás) szempontjából bukás volt, arra a legfőbb bizonyíték, hogy a két legfontosabb kérdésben óriási hazugságra kényszerült, olyanra, amit maga a vendéglátója volt kénytelen helyesbíteni. Ha az ember sikeresen tárgyal, akkor miért kéne hazudnia arról, hogy mit ért el…?
- Nagy Márton
Ha a gazdaság nem megy, akkor a regnáló kormány esélyei drasztikusan romlanak, ha Nagy Márton a gazdasági minisztered, akkor pedig garantált, hogy a gazdaság ne menjen, bónuszként pedig lesz hozzá egy végletekig alkalmatlan és antipatikus szimbólumod, aki ideális antihős az ellenzéki kampány kommunikációs fegyvertárában.
Nagy Márton egymaga képes lehet eldönteni a választásokat. Pontosabban: Orbán döntheti el azzal, hogy nem hagyta távozni a lemondását (nem nyilvánosan) felajánló miniszterét. A probléma viszont az, hogy a gazdaság állapota alapvetően határozza meg egy választási csata kimenetelét, a következő, egyszerűen leírható módon: ha a gazdaság jó, akkor jó esélye van a regnáló kormánynak, ha a gazdaság rossz, és ráadásul régóta rossz, akkor nagyon rosszak az esélyek.
Azt már beláthatjuk, hogy Nagy Márton nevetséges jóslati ellenére, na meg az Orbán által bejelentett repülőrajt ellenére, sem lesz áprilisig semmi pozitív változás a magyar gazdaságban. Ez pedig ismét ugyanabba az irányba vezet: tereljük el a figyelmet a valóságról, hazudjunk, manipu…inkább nem írom le többször.
Még egy kiegészítés: nyilván mindent, sőt, annál sokkal többet is el fog követni a kormány, hogy a relatív érzékelésünk a saját anyagi kilátásainkat tekintve javuljon. Ez pedig már a kádári zsákutca, hiszen a következmény az ország eladósítása, évtizedekre.
- Gyurcsány
A cikk írója 2013. óta igyekszik inkább kevesebb, mint több sikerrel terjeszteni azon meggyőződését, hogy a négy kétharmad legfontosabb alapköve Gyurcsány Ferenc, de nem csak úgy véletlenül, hanem nagyon is kigondolt és összehangolt módon. Röviden: Gyurcsány és Orbán között alku van. Feri szavatossága azonban lejárt, de mivel az egész rendszer a baloldali antikrisztus elleni harcra lett berendezve, most Gyurcsány nélkül kell Gyurcsány ellenes kampányt folytatni. Ez már a fideszes holdudvar tudathasadási szintjén is lehetetlennek tűnő vállalkozás.
Lehet, hogy túlértékelem, de szerintem Gyurcsány eltűnése a pályáról a legfontosabb újdonság az előző választásokhoz képest. A Fidesz választási stratégiája 2010. óta az, hogy Gyurcsánnyal szemben pozícionálja magát. A mondás egyszerű: Gyurcsánnyal minden rossz volt, és rajtunk kívül mindenki összegyurcsányozódott, tehát az egyetlen választás mi vagyunk.
A stratégia lényege az volt, hogy az “ellenzéki” oldalon elhelyezett trójai falovak (csúnyább kifejezéssel éve: kilóra megvet és/vagy megzsarolt megélhetési politikusok), és a választási törvény megbuherálása révén minden alakuló ellenzéki formációt összefogási kényszerbe hozzanak Gyurcsánnyal. Amikor ez megtörtént, már csak laza ujjgyakorlat volt összeferizni mindenkit, és már lehetett is rendelni a pezsgőket a Bálnába.
Magyar Péter legfontosabb innovációja az volt, hogy kőkeményen kizárta még a lehetőségét is annak, hogy bármilyen módon össze lehessen mosni Gyurcsánnyal és körével. Nyilván a kormány propagandagépezete megkísérelte(ezt is), de amikor ez a kísérlet gyorsan elbukott, Feri ment a levesbe.
Na de ez miért zsákutca a Fidesz számára? Mert az egész gépezet arra volt felépítve, hogy Gyurcsány minden választást meghekkeljen.
És most akkor mi is van? Most ki is a mini Feri? Ilyen és ehhez hasonló kínzó kérdések közepette kell dolgoznia a propagandának, akik odáig bírtak innoválni a kérdést megoldandó, hogy a tök nyilvánvalóan jobboldali gyökerű Magyar Pétert baloldali politikusnak hívják. Ez gyenge, de ezt is csinálják tovább, mintha muszáj lenne.
- Politika helyett kommunikáció
Dolgozni nehéz, kommunikálni könnyű. És ha a kommunikáció elég a győzelemhez, akkor teljesen feleslegesnek tűnik a politikusoknak az ún. kormányzati munka. Olyan kormányzati munka, mint pl. működő rendszerek felépítése és üzemeltetése. Ezzel csak akkor van baj, amikor leszakad a plafon, amiért a kormány volt felelős. Ilyenkor, visszamenőlegesen már nehéz bármit csinálni érdemben. Igen, marad a kommunikáció, ja és Gyurcsány. Ez már nem is zsákutca, ez ördögi kör.
Óriási tévedés azt gondolni, hogy mindig mindent el lehet adni kommunikációval. A probléma – a fentiekhez hasonlóan – a következő: a rendszer megszokta, hogy el lehet lopni 1000 milliárdokat, ha elég hangosan zajolnak gumicsontokkal a nyilvánosságban, és ez a zaj elfedi a valóságot; megszokta, hogy elég mondani valamit és végigfuttatni a propagandán, nem kell azt a valamit tényleg megcsinálni – akkora hatalmuk lett a valóság hajlításában, hogy elfeledkeztek arról, hogy azért mégiscsak létezik valami, ami valóságnak hívható, és erre egyszer az emberek is rájönnek.
Miért különösen veszélyes ez a zsákutca? Mert kevés dühítőbb és lázítóbb dolog van társadalmi szinten, mint az, amikor tömegek jönnek rá, hogy át lettek verve.
A rendszer hibája, hogy minden szintjén elhitték, hogy nem igazán kell teljesíteni, dolgozni, és főleg nem kell a valósággal semmilyen viszonyt ápolni. Így állhat elő a helyzet, hogy például Lázár János előre borítékolható pofonfába kergeti saját magát azzal, hogy megígéri, működni fog a MÁV.
Következmény: inkább hagyják is a dolgokat úgy, ahogyan vannak, csak még több pénzből, még nagyobbakat hazudnak róluk, és ha ez sem megy, akkor jön az új csodamondás, miszerint 15 év nem volt elég, de ha kapnak még 16-ot, akkor menni fog.
- EU pénzek
Áprilisig nem fognak érkezni jelentősebb EU-s pénzek, így majd egy esetleges választási vereség esetén fel lehet tenni a kérdést Orbán Viktornak, hogy vajon miért érte meg összeveszni az EU-val, hozott-e egy, az EU iránt alapvetően elkötelezett országban annyi politikai tőkét a kurucoskodás, mint amennyit vitt a gazdaság forráshiánya.
Nyilván az MCC Csillagközi Stratégia Tervező Intézetének jövőlátó mágusai nem azért kapják a fizetésüket, hogy ne lássanak több évtizedre mindent pontosan előre, de azért jó lenne, ha egyszer a szélesebb nyilvánosság is megérthetné, hogy mi okunk volt huszadrangú álkonfliktusok miatt úgy összeveszni az EU-val, hogy még a neres pufimellényesek is azon aggódjanak,hogy miből tartják fent a nyilvánvalóan életképtelen vállalkozásaikat, amiket a szorgosan félrecsatornázott EU-s támogatásokból gründoltak, de csak a további ingyenpénz révén lennének rentábilisak.
Nincs ésszerű magyarázat. Politikai arcvesztés lenne visszamenni Brüsszelbe, megfelelni a feltételeknek és lekérni a pénzeket. Ezt egy rendes kuruc önsorsrontó kormány nem teheti meg, viszont el kell szenvedni több száz (ezer?) milliárd eus forrás hiányát, azoknak a forrásoknak a hiányát, amiből egyébként a saját gazdagságukat is megalapozták.
Közös problémánk, hogy az ország gazdaságából hiányzik ez a pénz, és a ner saját problémája, hogy az eus pénzen vett hűség eus pénzek nélkül nem lesz többé hűség, így a kormányzatnak számolnia kell azzal, hogy a hűbéresei maximum félelemből, de semmiképpen se meggyőződésből tolják majd a kampány szekerét.
- Külpolitika fókusz, és a külpolitika fókusza
A magyar külpolitika maradt Orbán egyetlen csodafegyvere. Bár azt gondolom, hogy hiba a belpolitikai kérdésekre is a külpolitikából fakadó válaszokat adni, és még nagyobb hiba az EU-ellenes, oroszbarát külpolitika, mégis az egyetlen csoda, ami választási győzelemhez vezethez, az határokon túli erőktől származhat. (ahogyan – közvetlenül vagy közvetve – az oroszok adták a rezsicsökkentés, a menekültválság és a háborús pszichózis kétharmadhoz vezető kampánytémáit is). Alig több mint 3 hónap van a választásokig, ennyi idő alatt a belpolitikai kérdésekben senkinek nem fog 180 fokban megváltozni a véleménye, erre már nincs se idő, se tér. Egy megoldás maradt: valamilyen veszély, válság, ami borít mindent.
Minden kérdés közül a legnagyobb az, hogy Orbán miért ahhoz a hatalomhoz hű, amely elleni lázadásából minden politikai kezdőtőkéje származott?
És miért tolja az orosz szekeret akkor is, amikor minden észérv ez ellen szól, és miért kell nekünk gyűlölnünk Brüsszelt, és miért kell Brüsszelnél is jobban gyűlölni az ukránokat?
És miért kell, hogy ez kormányzati főpolitika legyen, miközben jól látszik, hogy az istenandta nép nem akarja kollektíve imádni a KGB-s smasszereket, utálni az európaiakat és a nyugati világot?
Nincs magyarázat. Marad az értetlenség. Mire jó ez?
Nincs válasz. Mármint konkrét válasz nincs. Viszont az a napnál is világosabb, hogy a háttérben súlyos dolgok vannak, ugyanis Orbán bármilyen témát és ideológiát képes egy perc alatt eldobni, bármilyen véleményét alapvetően megfordítani, ha a napi politikai számítás alapján ez az érdeke. Ezt az egyet nem. Ez a legszűkebb zsákutca.
A Trump-találkozó fentebb taglalt hazugságai, a Putyin találkozó semmitmondó, leginkább a tolmácsról emlékezetes pillanatai mutatják, hogy hiába akarja magát Orbán világliga játékosnak mutatni, egy szint felett ő is kiszolgáltatott; miközben a belpolitikai gondokra külpolitikai válaszokat adó stratégia csak addig volt hatásos, amíg nem volt egy ellenfél, amelyik 6-szor körbejárja az országot, és jelentős kontrasztot mutatott volna a hazai valóságtól eltávolodotott Orbánnal szemben. “Íme, mi veletek foglalkozunk, mi idejövünk közétek, mi megfogjuk a kezeteket, mi érteni akarunk titeket”, kontra: “én túl elfoglalt vagyok a nagyok játszmájában ahhoz, hogy veletek foglalkozzak.”
A minden gondot külső hatásokkal magyarázó stratégia most már sokkal inkább a felelősség letolását és az érdektelenséget mutatja, amit a választók büntetnek.
- Ideológiai burnout
Lehet, hogy egy már nem létező világ törvényeiből indulok ki, de hadd legyek ennyire idealista: ha egy párt/vezető/kurzus már minden ideológiai tartalmát kiüresítette, annak főpolitikája szükségszerűen a napi szintű, politikai számításból eredő reagálás lesz, ez pedig hosszútávon fenntarthatatlan.
Döbbenetes, hogy kormányoldalon senkinek semmilyen érdemi véleménye nincs semmiről, minden politikus a message boxok tartalmát ismétli kórusban, nincsenek valódi gondolkodók, művészek, egyéniségek csak Curtis és Dopeman és Szabó Zsófi.
Sajnos ez az a pont, amelynél nem vagyok abban biztos, hogy a jelenség szükségszerűen rontja a Fidesz esélyeit. Reálisnak látok egy olyan nyertes választási stratégiát, aminek lényege, hogy létezik az a relatív többség, aminek közös tulajdonsága a tájékozatlanság és a felszínesség általi vezethetőség, ők nem igényelnek koherens gondolatiságot, ideológiát, értékek képviseletét, csak a napi adagot az impulzusokból – őket kell ellátni tartalommal, és ők képesek relatív többséget alkotni.
MÍg a másik tömb, bár számban nagyon, de éppen azért válik kisebbséggé, mert a gondolkodás vagy éppen az elvek fragmentálttá teszik a tömegük szerkezetét. Ezt a kísérletet éljük éppen. (DK-sok ezen jó lenne, ha picit gondolkodnának)
Az ötlet amúgy nem rossz, van ahol működik is (USA), de a megvalósítás éppen annyira minőségi, mint amennyire az Európa expressz menő volt a Féktelenülhöz képest.
- Demográfia
A fiatalok radikálisan elutasítják a Fideszt.
A fővárosi illetve a nagyvárosi polgárság jelentős többsége is a kormány ellen szavazna.
Minél alacsonyabb egy választópolgár iskolai végzettsége, annál nagyobb eséllyel szavaz a Fideszre.
Végeredmény: a Fidesz a választást az idős, iskolázatlan, vidéki tömegek által nyerheti meg.
Ergo nekik kell kommunikálni, a többi választói bázisban pusztán két cél marad:
- az érdekalapú lojalitásból vagy egyéb fura indíttatásból még a táborban lévő szavazók megtartása
- a Fideszt elutasító szavazók megosztása a megélhetési pártok révén
Egy kis fejtörő: létezik olyan sikeres ország, amelyik vezetése az idős, iskolázatlan, vidéki lakosságra támaszkodva nyeri a választásokat?
(megfejtés: nincs)
Fidesz győzelem esetén tehát ez egy kormányzási zsákutca, ami mindannyiunkat érint (paradox módon a legrosszabbul éppen a vidéki, iskolázatlan rétegeket); a Fidesz veresége esetén pedig a párt elsorvadásához vezet: a 40 év alattiak körében valahol 15% körül van a Fidesz támogatottsága, ez erősen emlékeztet egy másik, egykor hatalmas párt egykori adataira, akik most 1% alatt vannak. Persze, elvileg lehetséges a fiatalok (újra) megszólítása, de nem akkor, ha a többi 14 pontban szereplő zsákutca politizálást folytat egy párt. De erről a következő pontban részletesebben írok.
- Választási matek fétis
A Kubatov nevével fémjelzett választási rendszer egy győztes Fidesz túlnyerését hivatott szolgálni, 4 kétharmad mutatja, hogy ez remekül megy neki. A gond akkor jön, ha nem a fidesz nyer, ekkor ugyanis visszafelé sülhet el a fegyver. De van itt egy másik, a választási eredményre (és nem a mandátumelosztásra) hatást gyakorló probléma: ha a saját tábor egyben tartása és mozgósítása a fő politika, de közben ez a tábor egyszerűen nem elég nagy, akkor az egyre radikálisabb kommunikáció miatt aki egyszer elhagyja a tábort, az többé nem téríthető vissza.
Ha minden úgy alakul, ahogyan a korábbi választásokon, azaz egy inkompetens ellenzéki banda áll szemben a kormányoldallal, akkor a Fidesz hozza a kötelező egyéni körzeteket, miközben a listán 40% körüli eredményt ér el. Ebben az esetben a választási matek elkezd dolgozni, és a gondosan felépített, Fideszt segítő elemek (külhoni szavazatok, körzetek átrajzolása, kompenzációs metodikák) révén a kicsi győzelemből is kétharmad lesz. Erre van kitalálva, és csodásan működik is a rendszer.
Ha nem a Fidesz nyer, akkor viszont közel kerül nermageddon: ha a Fideszre kitalált torzítások a 10% körüli különbséggel nyerő Tiszát segítik, akkor a valódi szavazatelőnynél nagyobb arányban nyeri túl magát a jelenlegi ellenzék.
Ha ez bekövetkezne, akkor a Tisza kétharmad lehetőséget adna a rendszerváltásra, és – talán a 90-es rendszerváltás óta először – a valódi elszámoltatásra.
Így saját maga számára tette felfoghatatlanul kockázatossá a választást a Fidesz. A logika pedig innen már jól ismert: túl nagy tét, túl nagy gátlástalanság, túl nagy hazugságok, túl nagy bűnök, túl nagy hitelek és túlságosan bántó, agresszív kommunikáció.
Igen, röviden azt akarom mondani, hogy a Fidesz a saját fegyvere által vérezhet el. A modellek, amik a választási törvény és a kampányok logikája mögötti számítások alapjai, nem számoltak azzal, hogy egy egységes ellenzék (=egy párt) egy bizonyos szint fölé érhet, míg a Fidesz támogatottsága felfelé korlátossá válik, egy kritikusan alacsony szinten. Most ez van. És minél erőszakosabban akarja a tábort egyben tartani, illetve új támogatókat az előző pontban leírt, alacsony iskolázottságú rétegekből elérni, annál taszítóbb lesz a Fideszből már kiábrándultak számára. Egy erőszakos kapcsolatból kiszabadult fél nehezen csábítható vissza további fenyegetéssel, inkább megerősíti az érzést: de jó, hogy vége.
- Tényhamisítás
A Fidesz elkövette azt a hibát, hogy a kommunikációja egyenlővé vált a hazugság gyártással, a stratégiája pedig a kommunikációval: tehát a stratégiája a hazugság lett. A hazugság sajnos egy teljesen elfogadott politikai eszköz, de taktikai eszköz, nem stratégiai.
Stratégiaként használni a hazugságot időzített bomba, amit a hatalom a saját kezében tart.
Egy-egy helyzet megoldható gyors és hihető hazugságokkal, de egy teljes stratégiát arra építeni, hogy majd minden nap hazudunk mindenről és, – ahogy Kubatov klubelnök úr mondta – minden napot megnyerve szépen a sok napi győzelem összeadódik és választási győzelemmé válik, az hiba.
Egy volt osztálytársam a gimiben komoly színészi munkával magyarázta ki magát különböző kellemetlen helyzetekből, különböző tanárok előtt. De amikor egy évben – elmondása szerint – már nyolcadszor temette el a nagymamáját, akkor a tantestület berkein belül kezdett összeállni egy mintázat, amely erodálni kezdte Pisti szavahihetőségét. Ezt követően már semmit nem hittek el neki.
Ez van a hazugsággal.
Egy-egy szituációt lehetséges megoldani hazugsággal. Te voltál? Nem. Ok. Ezt akár el is lehet hinni.
Orbán viszont mindent feltett a hazugság stratégiára. Véleményem szerint a hamisításba való személyes beleállása sokkal nagyobb jelentőségű ügy, mint ahogyan elsőre gondolnánk.
Orbán rendszeresen hazudik, szemrebbenés nélkül, ez nem újdonság, sőt ez politikusi szériatartozék.
Az azonban új dimenzió, hogy létrehozat egy teljesen nyilvánvalóan hamis valamit, és személyesen beleáll abba, hogy az valódi. Nem mással viteti el a balhét, nem csak bedobatja valamelyik kitartott médiummal a nyilvánosságba, hogy ott járja a maga útját…Ha az előző 11 pont nem győzött volna meg arról, hogy Orbán zsákutcában menetel, akkor talán ez segít tisztán látni: ennek a politikai akciónak ugyanis nagyobb a kockázata mint a várható haszna. Az ilyesfajta kockáztatás nem azokra jellemző, akinek lenne választási lehetősége…
A hazugságstratégia folyamatosan erodálja a kormány kezében lévő fegyverek hatékonyságát, ez már túlmutat a szokásos hatékonyság csökkenésen, amit lehetne a határhasznosság elvével magyarázni. Egy ponton túl a még több adófizetői pénzen közölt hazugság már csak azok számára hihető, akik már a tábor részei, mindenki mást csak egyre dühösebbé, és a kormány ellen még elszántabbá tesz.
- A reménygyilkosság mellékhatásai
Remek stratégiának tűnik az is, hogy: ha a politikai ellenfeled legfőbb termékeként a reményt azonosítod, akkor elkezded rombolni a remény illúzióját tápláló tényezőket. A reményétől fosztott tömegek azonban nem a legkellemesebb ellenfelek, ha az apátia dühbe csap át.
A reményt sokféle trükkel lehet erodálni, például megrendelsz a Nézőponttól egy kamu felmérést, ami a Fidesz vezetését mutatja.
Ha ez nem elég, akkor meg kell mutatni, hogy tényleg nincs remény, meg kell mutatni a rendszer kegyelten és kíméletlen arcát. Meg kell értetni minden elégedetlenkedővel, hogy hiába ugrál, ha a Rendszer ellen fordul, akkor nincs remény. Még akkor sincs remény, ha egy egész város áll mögötted és cuki állatkert igazgató vagy.
Még Kádárék is tudták, hogy nem szabad sarokba szorítani a reményt. Kell a népnek Hofi, kell a mocskos lilákozás, kell a kocsmai hőzöngés, különben…jön újra ‘56, aminek ugye Orbán Balázs szerint jobb lett volna nem eljönnie, de szerencsére nem ő dönti el az ilyesmit, hanem éppen a reménytelenségre kárhoztatott tömegek.
A Fideszes agytrösztök már biztos fáradnak. Ha nem fáradnának, tudnák, hogy a reményt elvenni nem szabad. Az az utolsó, ami marad. Ha azt is elveszik, akkor jön a büntetés.
Kiegészítés: a 10. pontban taglalt probléma ebből a szempontból is súlyos gond a hatalomnak. Ugyanis békés és nem békés forradalmakat sem a közmunkások és kisnyugdíjasok szoktak kirobbantani. Egyetemisták, tanárok, tűzoltók, orvosok…annál inkább.
- Szőlő utca
Nehéz erről értelmesen írni. Talán nem is kell. Egyszer remélhetőleg – a Putyin-Orbán sztorihoz hasonlóan – majd az is kiderül, hogy mi van a háttérben. Amúgy lehet, hogy nincs semmilyen gonosz összeesküvés. Csak a fenti pontokból fakadóan valahol összpontosultak ennek a sok tökéletlenségnek a következményei, és ez egyszerre zúdúl a kormányra, amely Semjén Zsolttól tanult ütemtelenséggel kapálózik, egyre mélyebbre ásva magát.
Lehet 15 éven át hazudni, lehet kormányzás helyett álvalóságot építeni, lehet a haza szolgálata helyett a családot ezer milliárdossá tenni, minden egyes napot meg lehet nyerni propagandával, mindenre lehet egy hatékony fegyvert kitalálni, és minden politikai ellenfelet ki lehet csinálni. De közben az el nem végzett munka mocska gyűlik. Ha a politikusok takácspéteresen kikérik maguknak, hogy esetleg azért kapják a pénzüket, hogy minket képviseljenek, akkor a gonoszt semmi nem állítja meg. Sem egyének, sem rendszerek nem lehetnek képesek detektálni és elhárítani a népünkre leselkedő valódi veszélyeket. Miért ne lehetne ma bárki Magyarországon egy pedofil gonosztevő? Mi az a példa, ami elrettentené, ki az a személy, aki kritikát fogalmazna meg a rendszerrel kapcsolatban, mely rendszerbe – mivel a lojalitás az egyetlen kiválasztási szempont – bárki és bármi be tud férkőzni? Kaleta Gáborral kezdődött, Bicskével folytatódott, elértünk a Szőlő utcához, és semmi, de semmi mást nem látni a kormánypárti politikusok és médiarabszolgák arcán, mint azt, hogy ők kikérik maguknak. Semjén Zsolt felháborodása tapadt az arcukra, és az az őszinte nem értés, hogy mégis ki és miért merészeli őket számon kérni, miközben ők éppen…már nem is tudom mit csinálnak. De ők se tudják.
Szóval még a jóindulattal elképzelt verzió is az, hogy 15 év alatt kaptunk egy olyan államot, ami nem véd meg a gonosztól, a tolvajtól, az ellenséges kémtől, semmitől. A többi verzió azt feltételezi, hogy a Szőlő utcai rémtettek nem mellékhatások, hanem tervezett és támogatott események voltak. Te el tudod ezt képzelni? Én simán. És azért, mert semmi nem utal arra, hogy ez a rendszer ne lenne képes erre.
- Médiafölény
A Fidesz médiafölénye egy brutálisan hatékony kommunikációs gépezet működésének alapja volt, ami nagyon szépen működött, egészen idáig. Ugyanis elfelejtették, hogy a vas nem elég. A gépbe néha tartalmat is kell tenni. A világ pénzét elköltik a fideszes média galaxisban, ami egyre kevésbé működik, mert a sorrendet elrontották: először totális diktatúrát kellett volna csinálni, és csak utána hátradőlni. Először mindenkit le kellett volna nyomni, és csak utáni kiégni agyilag, mert (még) szükséges igazságot és minőséget tenni a tartalmak mögé ahhoz, hogy hatékonyan működjenek.
Láthatóan nem értik, hogy mit is kéne most csinálni, ezért ugyanazt a hibás és a teljes társadalom mentális egészséget leromboló szennyet nyomják. Mert nem tudnak mást. Mintha kimentek volna egy puskával a frontra, de nem vittek volna lőszert. Ezért most igyekeznek puskatussal ütni mindent.
Ahogy a fenti 14 pont esetében, úgy itt sincs már idő a korrekcióra. Kb 100 nap van a választásokig. 100 nap alatt nem lehet hitelességet építeni, minőségi újságírásra képes szereplőket ismertté tenni. A propaganda média ma egy dolgot tehet: híreket hamisít és megpróbálja a Meta algoritmust átvágni. És Deák Dani minden nap lefotózza az aktuális Tisza gyűlést kezdés előtt fél órával, és kiírja, hogy apad a Tisza. Miért teszi ezt valójában? Ha nagyon buta (ez mondjuk esélyes), akkor azért, mert hisz benne, hogy ezzel segíti a gazdáit a győzelem felé vezető úton; ha picit okosabb, akkor azért, hogy alá legyen írva a teljesítés igazolás, és akár nyer a Fidesz, akár nem, a hálápénzt kifizetik neki. Ha ennél is okosabb lenne, akkor persze tudná, hogy egy ilyen rendszer az első adandó alkalommal hagyja az út szélén a hasznos hülyéket. De ez a legkisebb probléma.
A fenti zsákutcák nem a Fidesz vesztéről szólnak. A probléma általánosabb: ha ők zsákutcában vannak, akkor mi is, sőt igazán mi vagyunk abban. Minden pont tanulsága ugyanaz: egy rossz úton vagyunk, és mivel a rendszer alapja a “meghosszabbítjuk Bicskéig” és a “folytatjuk” mentalitás, ezért az önkorrekció hiányában nem maradt más, mint elmenni a falig, és megpróbálni azt erőből átütni. Hogy mi van a falon túl? Erre jobb nem gondolni.
NichePol 